Édes mindennapjaim blogja

Heló, üdvözöllek ezen a blogon, amit én fogok szerkeszteni!

Remélem érdekelni fog a blog, és igyekszem olyan dolgokról írni, amik számomra érdekesek, de a világon több százan, vagy esetleg százezren is érdekeltek a témában. Csak olyanról fogok írni, amit kipróbáltam (lásd: receptek, sminkek, ruhák), illetve amit saját magam átéltem (lásd: napló).

Van egy könyvem, amit saját magam írok, de nem vagyok benne biztos, hogy megosszam-e. Mindenesetre, ha szeretnétek, hogy megosszam, akkor írjátok meg kommentbe! ☺

Ahogyan a blog menüjében is láthatóak a témák, szeretek a divattal foglalkozni, bár nem vagyok belőle olyan profi, szóval stylistnak még nem mehetek el, de nem mondanám, hogy ritka szörnyű az ízlésem.
A sminkeléssel még csak nem rég ismerkedtem meg, mondjuk ez szerintem nem olyan nagy dolog, hiszen 13 éves vagyok, és még ha sminkelek is, az max. egy szempillaspirálból áll. Természetesen ez a "suli sminkem", de próbáltam már tust húzni magamnak, és nem vagyok egoista, meg ilyenek, de első próbálkozásnak elég jó. 

Szeretek rajzolni, főleg dinoszauruszokat, illetve (lehet, hogy egy kicsit gyerekes, de én IMÁDOK) tervezni ruhákat! A TOPModel-nek vannak eszméletlenül jó tervezőfüzetei, amiben van néhány olyan ruha is, amit ők maguk (a tervező nevét nem ismerem) terveztek. Tavaly szülinapomra is kaptam egy tervezőfüzetet, és idén is kaptam. Még a tavalyit ugyan nem fejeztem be teljesen, de azért jó, hogyha van egy tartalék! Egyébként is: TOPModel-ből sosem elég!

Imádok olvasni, de inkább nem olvasok múlt ezredben készült történeteket, max. a kötelezőket (mert azok azért kötelezők, mert azok a múlt évezred legjobbjai. Könnyen választottak, mert nem volt sok zseniálisan jó mű!) olvasom. De inkább a 2000 után íródott könyveket imádom. Az egész "könyvimádatom" tulajdonképpen a Harry Potter-rel kezdődött. Oké, mondjuk előtte is imádtam könyvet olvasni, de utána sokkal gyakrabban olvastam.

Mostanában a konyhaművészet, vagyis a főzés+sütés is érdekel. Vasárnap például megsütöttem életem első palacsintáját, amit 100%-ban én csináltam. Nem akarok egoista lenni, de hát, be kell vallani, hogy TÖK JÓ lett! Mondjuk anya "szerénykedett" (vagy csak irigykedett...), és azt mondta, hogy ahhoz képest, hogy először csináltam, jó lett. Ez szerintem egyáltalán nem igaz! Mert TÖK JÓ lett, nem pedig "jó"... Mondjuk az igaz, hogy amit ő szokott csinálni, az más ízű, de (ha jól tudom) neki más recept van meg. 

Szóval nagyjából ez vagyok ÉN, és holnap (remélem), már elolvashatjátok a 2. bejegyzést! 

Remélem, hogy holnap mindenképp visszalátogatsz az oldalra! ☺

Aloha,
Lulu